Sonata Arctica - Juliet

Juliet



Itt vannak az utolsó soraim
Leéltem mind a kilenc életem
Véget értek az éjszakáim, többé nem érzem a szívedet

Csak általad éltem
A sebem, a szívem, az igazam
Nem akarok meghalni
De többé nem tudlak szeretni

Milyen nehéz megérteni, hogy
A kívánságom kéz a kézben meghalni?
Ezek az éjszakák, mint egy álom
Te leszel az utolsó dolog, amit látok

Fogom a kezed, lehunyom a szemem
Minden, amit szerettem, végül meghalt, eltűnt
Meginni a mérget még mocskosabb veled
De miért mosolyogsz?

Ne mosolyogj
Ne mosolyogj
Valószínűleg eltűnsz velem együtt, szóval, Juliet,
Kérlek, ne mosolyogj
Én megbénultam, de te még életben vagy

De az élet egy hosszú, szomorú játék
Élettelen lelkek, elkerült szégyen
Két halott hattyú minden, amire szükségünk van,
Hogy kikövezzük az emlékek kanyargós útját

Nincsenek üdvözlések, nincsenek rossz búcsúk
Jajgatás, messzeség, csendes könnyek
Tudsz élni a fájdalmammal,
A tied az, amit nem tudsz cipelni

Játszottad a játékot és vesztettél
Kíváncsi vagyok, hogy tudtad
Tartani a kártyákat egy halott embernek

A fényt és a tisztaságot,
Üdvözöllek, váltsd az életre a sötétségben,
A józan eszem tengere…

Elveszve a hiúságban…
Minden, amire vágytam, elveszni benned
Az én gyűlölt terhem…

Az én saját valóságom…
Tükrök és füst,
A végső igazság elmondása.

A te saját valóságod…
Tükrök és remények,
Ahol szükséged lesz rám.

Sosem találnak meg újra, a nyom kihűlt
Sosem találnak meg újra, a nyom kihűlt
Egy nyughatatlan lélek vagyok, én teremtem a legjobb szellemeket
Az összes jó dolog úgy végződik, hogy…

Egy perc csend!
- Rendeztem soraimat.
Egy perc csend
- Hogy szembenézzek a saját halálommal
Egy perc csend
- Ez nem az, amiért jelentkeztem…
Egy perc csend
- Te kétszer-megvolt mocskos szajha

Valakivel ültem a sötétben
Megijedten, hogy ez megint én vagyok
Átállítottad a szíved
És most mind megsebesülünk…

Hölgyeim és Uraim,
Üdvözlöm Önöket újra az életemben!
Jöjjenek velem, minden kanyar, minden hajlat
Úgy tűnik, ez a séta a végéhez közeledik

Tudod, mit jelentettél nekem
Kiürítetted az életedben a szobát, amiért fizettem
Mikor elveszettem a józan eszem
Mindent összemocskoltam, és most itt vagyok, hogy feltakarítsam

Túl késő bármit is megbánni ma éjjel
Azok után, ami kiderült
Csak ostoba tréfát űztél velem, egész idő alatt?
A történet talán újraírja magát, miután elmentem
Még egy lélegzetvétel, virradni fog

Milyen nehéz megérteni, hogy
A kívánságom kéz a kézben meghalni?
E sebek egész éjszaka nyitva tátonganak
Te leszel az utolsó dolog, amit látok…

Csak általad éltem
A sebem, a szívem, az igazam
Az egyetlen okon, hogy meghaljak, hogy…
Nincs élet nélküled

Itt vannak az utolsó soraim
Elhasználtam mind a kilenc életem
Véget ért az életem, többé nem érzem a szívedet

Csak általad éltem
A sebem, a szívem, az igazam
Nincs okom élni,
Többé nem érzek szerelmet

Ez… a vég… miért?
Lecsukod a szemeimet…