Láttam egy képet rólad
egy néptelen folyosón kifüggesztve.
Egy ismerős hangot hallottam,
és nem tudtam elmozdulni előle.
Visszavitt engem akkorra,
mikor minden véget ért.
Átéltem mindent,
átéltem minden könnyet
újból.
Kint zuhogott az eső, de
engem egy cseppje sem ért.
Az égre nézve ordítok,
de nem hagyja el hang a torkomat
Mintha már érezni sem tudnék,
azóta, hogy így értél hozzám.
Nem alszom, de nem vagyok ébren,
azóta, hogy így szerettél engem.
Nem tudom visszacsinálni,
folyton ledönthetetlen falakba ütközöm.
Az mondtam, csak céltalanul bolyongok,
tágra zárt szemekkel – miattad.
Alvajáró vagyok, alva-alvajáró,
alvajáró vagyok, alva-alvajáró…
Szabadíts meg ebből az álomból!
Bárhová megyek,
újabb és újabb emlékekbe botlok.
És az összes hely, amit valaha ismertünk,
körbevesz és kísért.
Fel-alá járkálok, azt érzem elvesztem, egyedül vagyok.
Te vagy minden, amire vágyom,
de neked nem kellek.
Nem tudom visszacsinálni,
folyton ledönthetetlen falakba ütközöm.
Az mondtam, csak céltalanul bolyongok,
tágra zárt szemekkel – miattad.
Alvajáró vagyok, alva-alvajáró,
alvajáró vagyok, alva-alvajáró…
Szabadíts meg ebből az álomból, álomból,
szabadíts meg ebből az álomból!
Nem tudom visszacsinálni,
folyton ledönthetetlen falakba ütközöm.
Az mondtam, csak céltalanul bolyongok,
tágra zárt szemekkel – miattad.
Alvajáró vagyok, alva-alvajáró,
alvajáró vagyok, alva-alvajáró…
Szabadíts meg ebből az álomból!
_____________________________________
Megjegyzések:
Ezt most telerakhatnám csillagokkal, mert több helyen eltértem a szó szerinti fordítástól, de nem teszem. Az eredeti angol szöveg könnyen megérthető, így inkább egy kicsit valamiféle műfordítás-felé szerettem volna elvinni a dolgot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.