2011. szeptember 17., szombat

Arashi - Believe

Higgy



Ez egy vadonatúj világ!

Nem számít, meddig megyünk el, nem tudunk kifogyni belőlük.
Hiába telik az idő, ezek nem múlnak el
Ezért, meddig kell folytatnunk a harcot, míg tisztán láthatjuk
annak a távoli napnak az emlékeit?

Ha pirkadatkor felnézünk az égre…
Ez egy vadonatúj világ!
megpillantjuk az álmaink fénylő csillagát.

Mert vissza fogjuk szerezni az álmokat, amiket elveszítettünk.
Időről időre, ahogy múlnak a napok;
nincs szükségünk egy hazug és csaló világra.
Itt van a kezeink között.

Így van, mindig csak várunk;
nem számít, meddig kell, várni fogunk.
Mert az álom, amit mindig is a szívünkben hordtunk,
az út során, ami a végtelenbe tart,
biztosan valóra fog válni.
Tovább fogunk menni, sírni, nevetni.

Úgy érezzük, lehetetlen, hogy véget érjen az éjszaka,
hirtelen ránk tör a magány, nem számít meddig tart (a vége).
Felelősségre vonjuk az eget;
miért kell a könnyeknek így patakzani?

Állandóan a szenvedélyt űzzük.
Ez egy vadonatúj világ!
Mert megtaláltuk a fényt
a napokban, amik elsötétítették a fájdalmat.
Felgyúl és megvilágítja az egyetlen célunkat,
kikövezi odáig az utat.
Nincs szükségünk olyan jövőre, ami megtöri a büszkeségünket.
Itt van a kezeink között.

Így van, valaki biztosan vár.
Várni, kívánni, hogy valaki elmondjon valamit.
Tovább fogunk haladni a végtelen úton.
Rekedtre ordítjuk a hangunkat, ahogy
végtelenül hajszoljuk azt az álmot,
ami fénylik, ahogy megmutatja a jövőnket.

A remény, hogy akarjuk mi is, hogy elérjen bennünket egy végtelen szerelem
túlárad benned és bennem.
A szerelem ebben a szívben (A szerelem ebben a szívben)
Minden egyes ember közülük (Minden egyes ember közülük)
megerősíti, mi az értelme, annak, amiért mi megszülettünk.

*Sakurap*
Azon tűnődöm, mit csinálok?
Azon tűnődöm, mit látok?
Azon tűnődöm, mire eszmélek rá?

„Én...” Oh, ez olyan mint egy...
Hogy megvédjem a kis büszkeségemet,
váratlanul megsebeztem valakit.
Tegnap és ma, s talán ma még újra is meg fogom tenni,
de előbb még kezdek valamit a mával, ha már ma van.

Ragaszkodni fogok a bizonytalan álmomhoz;
ettől lebegek a föld a felett.
Még mindig nem látom ennek az útnak a végét.
Semmit sem tanulhatunk anélkül, hogy ne vétenénk hibát.

A változásokkal az életemben, amik engedik, hogy átmenjek az ég másik oldalára;
a jövőben szembe fogok nézni velük, ahogy régebben is visszanéztem.
Aztán, az életem tovább folyik, anélkül, hogy most bármit is várnék.
*Sakurap vége*

Mi mindig csak várunk (várunk, várunk)

Így van, mindig csak várunk;
nem számít, meddig kell, várni fogunk.
Mert az álom, amit mindig is a szívünkben hordtunk,
az út során, ami a végtelenbe tart,
biztosan valóra fog válni.
Tovább fogunk menni, sírni, nevetni.

Így van, valaki biztosan vár.
Várni, kívánni, hogy valaki elmondjon valamit.
Tovább fogunk haladni a végtelen úton.
Rekedtre ordítjuk a hangunkat, ahogy
végtelenül hajszoljuk azt az álmot,
ami fénylik, ahogy megmutatja a jövőnket.

Ez a lendület.
Keressük az életünket;
Meg tudom találni önmagam.
Ez egy vadonatúj világ!
Ez a lendület.
Keressük az életünket;
Meg tudom találni önmagam.
Ez a lendület.

_____________________________________

Megjegyzések:

Mivel, sajnos, még nem tudok japánul, kénytelen voltam a saját verziómat az angol fordítás alapján elkészíteni, így nem garantálhatom a teljes hitelességét.

credit1 (a fordítás alapja)
credit2 (Sakurai Sho rapbetétének angol fordítása)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.