Kiesnek a kezünkből az értéktelen üveggolyók
Összegyűjtjük őket, mintha gyémántok lennének, és csak nevetünk, véget nem érőn
Csalónak neveztek, de még senkinek sem volt mersze, hogy a szemünk közé nézzen
A történetünk fényesebben ragyog, mint bármely drágakő
Hiszünk a láthatatlan erőben, melyről nem szerezhetünk bizonyságot
Nem számít, hol végezzük
Kitártuk az apró szárnyainkat, felnéztünk az égre, mely oly távoli
De mi sosem fogunk lehajtott fejjel járni és kifogásokat keresni, hogy ne repüljünk!
Sem beilleszkedni, sem lázadni nem fogunk senki kedvéért
Eltorzult ütemek és akkordok kísérik énekünket. Éljenek a hülye dalok!
Egy nap felnövünk, s elveszítjük őket, mielőtt még észrevennénk
Azokat a dalokat magunk mögött hagyjuk, csak a szívedben visszahangzanak tovább
Egyedül sírsz, de ha nevetsz
Nem érdekel, ha az egész világ az ellenséged
A megfoghatatlan, múlandó érzelmeinket elmossa az eső
De sosem adjuk fel és nem fogunk nyugovóra térni, vagy kifogásokat keresni, hogy ne repüljünk!
Elindulunk, hogy összegyűjtsünk egy kis fényt, az ujjaink még mindig bizseregnek
Semmi sem biztos, de mi nem félünk!
Kitártuk az apró szárnyainkat, felnéztünk az égre, mely oly távoli
Az idő múlhat, de az emlékeink nem fakulnak, s az érzéseink is változatlanok
_____________________________________
Megjegyzések:
Mivel sajnos nem tudok japánul, kénytelen voltam a saját verziómat az angol fordítás alapján elkészíteni, így nem garantálhatom a teljes hitelességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.